Kedves SoL barátunk!
2013 kétségkívül az átalakulás és a megújulást csíráztató év volt.
Elbúcsúztunk eseményektől, szervezetektől, a személyes akarat, az ego-vezette céloktól. Elfáradtunk, megpihentünk, átgondoltuk, tovább mentünk… Találkoztunk új barátokkal és útitársakkal, új alakzatok és formációk vannak kibontakozóban…
2014 is igazán izgalmas és tartalmas évnek ígérkezik.
Minderről részletesebben itt olvashattok.
SoL Hu 2014 tagoknak jelentős részvételi kedvezmény jár. Érdemes a tagok elköteleződésében kialakuló programokat nyomon követni, ha tetszésed és értékeid egyeznek, ebben az alkotó, szervező és felajánló térben a Te hozzájárulásodat is örömmel fogadjuk és tagságoddal így mindannyiunkat gazdagítod.
Kívánok a Szeretet Fényében kibontakozó boldog, békés és egymásra figyelő, őszinte és tiszta szándékú találkozásokat és ebből kibomló erőt és tisztánlátást. Mindehhez továbbítok egy idézetet, melyet ma kaptam egy új találkozásból és szeretettel küldöm mindenkinek.
„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert, amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit. Segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, oszd meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki nem tiltja, de jaj, Neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik, legyen szent fény, átokká válik, legyen gyönyör, halállá válik. Elbocsátunk Téged is, mint mindenkit: Felelős vagy minden emberért, aki veled él és el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.” /Hamvas Béla /
Számos hazai és nemzetközi szervezet körül a régi mintázatok felbomlóban és az újak kibontakozóban. Ennek egyik eredménye, hogy talán a hagyományos értelemben vett szervezeti kereteket is érdemes lesz elengedni.
Bennem a legfontosabb kérdések egyike az volt, hogy a valóságot alakítsam-e akarom és célvezérelt jövőképek által, és/vagy inkább belső és közösségi tereimnek figyelmet, éber jelenlétet és tiszta, letisztuló szándékot adva, engedjem, hogy elinduljon egy személyes akaratommal nem befolyásolt teremtődés. Ez utóbbi, bár néha félelmetes és váratlan, a bizonytalanság elfogadására felkészítő szükségállapot, mégis sokkal ígéretesebb.
Így alakult ez családomban, személyes kapcsolataimban és munkáimban is… Izgalommal és tudatos odafigyeléssel, a személyes”célom” nélküli szándékkal várom a következő évet.
A kibontakozás kereteit befogadó, alkotó és szerveződő tereinket átalakítjuk és figyelünk és várunk.
Szeretettel, Ruzsa Ágota
